Gyors, megbízható visszajelzésre van szükséged egy képzésről, egy esemény utáni bejelentkezésről vagy egy alkalmazotti felmérésről, és olyan emberekre van szükséged, akik ténylegesen kitöltik az űrlapot. Az 5 fokú Likert-skála jól egyensúlyoz. Gyorsan megválaszolható, szinte mindenki számára ismerős, és a kutatások azt mutatják, hogy több válaszadási lehetőség hozzáadása körülbelül hat pontnál már nem javítja a megbízhatóságot [1].
De az „5 fokú Likert-skála” valójában egy skálák családja, nem egyetlen eszköz. A választott címkekészlet (egyetértés, elégedettség, gyakoriság, fontosság vagy minőség) megváltoztatja az adatok jelentését és azt, hogy hogyan kell velük cselekedni. Ez az útmutató a standard címkebeállításokat ismerteti, hogy mikor melyik illik a megfelelő helyre, hogyan kell pontozni az eredményeket, és hogyan kell elkerülni azokat a hibákat, amelyek megnehezítik a felmérési adatok felhasználását.
Mitől lesz egy skála „Likert”?
Rensis Likert 1932-ben vezette be ezt a formátumot az attitűdök mérésének strukturált módjaként: nem csak igen vagy nem, hanem az érzések mértéke [3]. Egy klasszikus Likert-tételnek négy jellemzője van:
- Rendezett válaszlehetőségek, az egyik szélsőségtől az ellenkezőjéig
- Semleges középpont
- Szimmetrikus címkék a középpont mindkét oldalán
- Egyenletes távolság a pontok között
Amikor mind a négy feltétel teljesül, kiszámíthatjuk az átlagokat, és magabiztosan összehasonlíthatjuk a csoportokat. Ha bármelyikük felborul – mondjuk az „Egyetértek / Többnyire egyetértek / Kissé egyetértek / Nem értek egyet / Határozottan nem értek egyet” –, akkor egy egyoldalú skálát kapunk, amelyen három az egyetértés és csak két az egyet nem értés árnyalata –, és a matematika zavarossá válik.
Hogyan működik az 5 fokú skála
Minden válaszadási szinthez tartozik egy szám. Egyetértési skála esetén 1 = Határozottan nem értek egyet, 2 = Nem értek egyet, 3 = Semleges (sem egyetértek, sem nem értek egyet), 4 = Egyetértek és 5 = Határozottan egyetértek. A 3 középpontja a választóvonal: a 3 feletti pontszámok az egyetértésre, a 3 alatti pontszámok pedig az egyet nem értésre utalnak.
A címkéket a kérdésednek megfelelően módosíthatod. Elégedettség esetén: nagyon elégedetlen, elégedetlen, semleges, elégedett, nagyon elégedett. Valószínűség esetén: nagyon valószínűtlen, valószínűtlen, semleges, valószínű, nagyon valószínű. Gondolj a címkékre úgy, mint útjelző táblákra: egy címkézetlen középpont arra kényszeríti a válaszadókat, hogy találgassanak, ami egy üres kereszteződésnek felel meg a felmérésben. Minden pont címkézése konzisztensebb adatokat eredményez [1].
Az öt szabványos 5 pontos címkekészlet
A legtöbb munkahelyi felmérés öt címkekészlet egyikét használja. Három bipoláris, két ellentétes, semleges középső értékkel rendelkező érték. Kettő unipoláris, a „nincs”-től a „nagyon”-ig terjedő értékekkel, így a középső opciójuk inkább a mérsékelt mennyiséget jelöli, mint a semleges véleményt. Szigorúan véve az unipoláris készletek Likert-típusú skálák, de ugyanúgy pontozzák őket.
1. Megállapodás
Skála: Határozottan nem értek egyet / Nem értek egyet / Semleges / Egyetértek / Határozottan egyetértek
Ez a leggyakoribb formátum, és a legtöbb ember erre gondol, amikor a „Likert-skála” kifejezést hallja. Használd, amikor egy állítást teszel fel, és tudni szeretnéd, hogy a válaszadó mennyire ért vele egyet.
Jó illeszkedés:
- Képzés utáni értékelések: „Ez a kurzus felkészített arra, hogy a készségeket a munkakörömben alkalmazzam.”
- Vezetői visszajelzés: „A vezetőm világos elvárásokat támaszt.”
- Bevezető felmérések: „Megértettem, mit várnak el tőlem az első héten.”
Kerüld el, ha közvetlenül értékelsz egy élményt. Az elégedettségi skálák általában tisztábbak erre a célra.
2. Elégedettség
Skála: Nagyon elégedetlen / Elégedetlen / Semleges / Elégedett / Nagyon elégedett
Az elégedettségi skálák jobban illeszkednek az eseményekhez, szolgáltatásokhoz és élményekhez, mint a véleménynyilvánítások. A kérdés inkább az élményre vezet, mintsem arra kéri a személyt, hogy reagáljon egy állításra.
Jó illeszkedés:
- Esemény utáni visszajelzés: „Mennyire elégedett a mai workshoppal?”
- Munkavállalói élmény: „Mennyire elégedett a kapott szakmai fejlődési támogatással?”
- Képzési értékelés (Kirkpatrick 1. szint): „Mennyire elégedett a tananyagok minőségével?”
3. Frekvencia
Skála: Soha / Ritkán / Néha / Gyakran / Mindig
A gyakorisági skálák azt mérik, hogy valami milyen gyakran történik. Különösen hasznosak a képzések átadásakor, ahol a cél az, hogy kiderüljön, vajon az emberek valóban alkalmazzák-e a tanultakat. Ez egy unipoláris skála: a „Néha” egy mérsékelt mennyiség, nem semleges vélemény.
Jó illeszkedés:
- Viselkedéskövetés: „A képzésen elsajátított készségeket a mindennapi munkámban alkalmazom.”
- Vezetési hatékonyság: „A vezetőm visszajelzést ad a teljesítményemről.”
- Csapat egészsége: „A megbeszéléseink lehetőséget adnak a nyílt megbeszélésekre.”
Egy gyakorlati megjegyzés: a gyakorisági szavak különböző dolgokat jelentenek mindenkinek. A „gyakran” az egyik válaszadó számára napi, egy másiknak pedig heti jelentést jelenthet. Ha a pontosság számít, cserélje ki a szavakat explicit időhorgonyokra, például „Havonta kevesebb, mint egyszer / Havonta egyszer / Hetente egyszer / Hetente többször / Naponta”.
4. Fontosság
Skála: Egyáltalán nem fontos / Kissé fontos / Közepesen fontos / Nagyon fontos / Rendkívül fontos
A fontossági skálák azt mutatják, hogy a válaszadók mit értékelnek valójában, nem pedig azt, amit feltételezel, hogy értékelnek. Akkor a leghasznosabbak, ha prioritásokat határozol meg, vagy egy programot tervezel a közönség igényei szerint. A gyakorisághoz hasonlóan ez is egy unipoláris skála.
Jó illeszkedés:
- L&D igényfelmérések: „Mennyire fontos a jelenlegi szerepkörében a képzés ebben a témában?”
- Juttatásfelmérések: „Mennyire fontos a rugalmas beosztás a munkával való elégedettség szempontjából?”
- Funkciópriorizálás: „Mennyire fontos a valós idejű visszajelzés egy munkamenet során?”
5. Minőség
Skála: Nagyon rossz / Gyenge / Átlagos / Jó / Kiváló
A minőségi skálák valaminek a kimenetét értékelik: egy prezentációt, egy tartalmat vagy egy szolgáltatással való interakciót. Abban különböznek az elégedettségi skáláktól, hogy magának a dolognak a megítélésére kérnek választ, nem pedig a rá adott személyes reakcióra.
Jó illeszkedés:
- Tartalomértékelés: „Hogyan értékelné a facilitátor magyarázatainak minőségét?”
- Szállítói értékelés: „Értékelje a kapott támogatás minőségét.”
- Esemény visszajelzése: „Hogyan értékelné a foglalkozás anyagainak minőségét?”
Példa: egy 5 kérdéses képzés utáni értékelés
A címkekészletek keverése rendben van, amennyiben minden kérdés azt a készletet használja, amelyik megfelel a kérdésnek. Íme egy rövid értékelés, amelyet egy L&D csapat elvégezhet egy foglalkozás végén:
- „Mennyire elégedett a mai tartalom relevanciájával a szerepköréhez képest?” (Elégedettség)
- „Hogyan értékelné a facilitátor által nyújtott szolgáltatás minőségét?” (Minőség)
- „Magabiztosan tudom alkalmazni a ma tanultakat.” (Egyetértek)
- „Mennyire valószínű, hogy a következő 30 napban használni fogja ezeket a készségeket?” (Valószínűség)
- „Milyen gyakran használja jelenleg a képzésben elsajátított készségeket?” (Gyakoriság, egy további felmérés alapjául)
A foglalkozás utolsó öt percében futtasd le, ahelyett, hogy másnap e-mailben elküldenéd. Az emberek akkor válaszolnak, amikor még friss a tapasztalat, és idővel összehasonlíthatod a kohorszok, a facilitátorok és a modulok pontszámait.
Hogyan kell kiszámítani és értelmezni a pontszámokat
A pontozás egyszerű. Minden kérdésnél meg kell szorozni az egyes szinteken kapott válaszok számát a hozzájuk tartozó értékkel, az eredményeket össze kell adni, majd el kell osztani a válaszok teljes számával, hogy megkapjuk az átlagot.
Például, ha 50 fő válaszolt egy kérdésre, és 5 fő a Határozottan nem értek egyet (1), 8 fő a Nem értek egyet (2), 12 fő a Semleges (3), 15 fő az Egyetértek (4) és 10 fő a Határozottan egyetértek (5) választ választotta, a számítás a következő: (5×1) + (8×2) + (12×3) + (15×4) + (10×5) = 167. 50 válaszadóval elosztva az átlag 3.34, ami kissé az egyetértés felé hajlik.
Az átlagon túl nézzük az eloszlást. A 3.5-ös átlag azt jelentheti, hogy mindenki enyhén pozitív, vagy azt, hogy a csoport fele nem ért egyet, a másik fele pedig határozottan egyetért. Az eloszlás azt a történetet mutatja, amit az átlag elrejt.
Mikor használjunk 5 fokú skálát (és mikor ne)
Az 5 fokú skála jól működik, ha gyors, strukturált visszajelzésre van szüksége széles közönségtől. Kiválóan alkalmas képzés utáni értékelésekhez, alkalmazotti felmérésekhez, rendezvények visszajelzéseihez, ügyfélélmény-felmérésekhez és minden olyan helyzethez, ahol egyensúlyt kell teremteni a válaszadók erőfeszítései és az adatok részletessége között.
Vegyél figyelembe egy 7 fokú skálát, ha:
- Egyetlen önálló kérdést teszel fel több kapcsolódó helyett, mivel az egyik elem több pontot ér.
- Több felmérési cikluson keresztül követi nyomon a hozzáállást, és apró változásokat kell észlelnie.
- Két hasonló programot hasonlítasz össze, és arra számítasz, hogy a válaszok középen csoportosulnak.
Hét pont valamivel finomabb mérést eredményez, mint öt, de a különbség kicsi [2]. Ha már van egy 5 pontos felmérésed korábbi eredményekkel, tartsd meg: a skálák közötti váltás elveszíti a viszonyítási pontot, ami általában többe kerül, mint a pontosság további növelése [2]. A legtöbb L&D és HR felhasználási esetben az 5 pontos formátum a biztonságosabb alapértelmezett beállítás.
Amit nem szabad tenni, az az, hogy szándékos ok nélkül keverednek a különböző skálák. Az 5 pontos elégedettségi kérdés és a 7 pontos egyetértési kérdés közötti ugrálás arra készteti az embereket, hogy megálljanak és újrakalibrálják a válaszaikat, ami súrlódást és következetlenséget okoz. Csak akkor használj páros számú skálát (4 vagy 6 pontos), ha szándékosan el akarod távolítani a semleges választ, és a válaszadókat az egyik irányba szeretnéd hajlani.
Címketervezési tippek
Címkézzen fel minden pontot. Azok a skálák, amelyek csak a végpontokat címkézik, arra kényszerítik a válaszadókat, hogy találgassák, mit jelentenek a középső lehetőségek. A teljesen címkézett skálák megbízhatóbb válaszokat adnak, mint a csak a végpontokat címkéző skálák [1].
Tartsa meg a semleges középpontot. A középső lehetőség eltávolítása nem teszi a skálát megbízhatóbbá [1], és arra kényszeríti azokat az embereket, akiknek valóban nincs határozott véleményük, hogy állást foglaljanak. A semleges válasz nem kibúvó; érvényes adat.
A felmérés során végig ugyanazt az irányt használja. Ha az egyetértési skálád a bal oldalon található „Határozottan nem értek egyet” és a jobb oldalon található „Határozottan egyetértek” között mozog, akkor minden elemnél tartsd meg ezt az irányt. A félbehagyott lapozás egy gyakori tervezési hiba, amely zajt okoz.
Párosítsa a címke típusát a kérdés típusával. Egy olyan kérdéshez, amely azt kérdezi: „Milyen gyakran kap visszajelzést?”, gyakorisági skálát kell használni, nem egyetértési skálát. Az „egyetértek / nem értek egyet” nem a megfelelő kategória a gyakorisági kérdéshez.
Gyakori hibák elkerülése érdekében
Kettős kérdések feltevése. Egy olyan kérdés, mint például „A facilitátor tájékozott és megnyerő volt”, egyszerre két dolgot kérdez. A válaszadó találhatja a facilitátort nagyon tájékozottnak, de csak némileg megnyerőnek, anélkül, hogy ezt kifejezhetné. Bontsd szét az összes összetett állítást külön elemekre.
Vezető nyelv használata. Az olyan megfogalmazások, mint a „Mennyire élvezte a kiváló tartalmat?”, pozitív ítéletet feltételeznek. A válaszadók hajlamosak a kérdés által kívánt válasz felé sodródni, ami felfújja a pontszámokat és elrejti a valódi problémákat. Tartsa a megfogalmazást semlegesen: „Hogyan értékelné a mai tartalom minőségét?”
Minden 5 fokú skálát felcserélhetőnek kell tekinteni. Az elégedettségi pontszám és az egyetértési pontszám nem ugyanaz, pedig mindkettő 1-től 5-ig terjed. Az átlagolásuk egyetlen indexbe különböző mérőszámokat egyesít. A skálatípusokat külön kell tartani, amikor jelentést készítünk és összehasonlítjuk az eredményeket.
Túl hosszú felmérés futtatása. Minél hosszabb a kérdőív, annál többen hagyják abba, vagy kattintgatnak rá anélkül, hogy elolvasnák. Egy képzés utáni értékeléshez általában 5-8 tétel elegendő. Ha „biztonságból” teszel fel egy kérdést, kérdezd meg, hogy a válasz megváltoztatná-e a döntésedet. Ha nem, akkor vágd ki.
A skála megváltoztatása a tanulás közben. Miután beállított egy alapvonalat egy adott címkekészlettel, a formátumváltás megszakítja az összehasonlítást, és értelmetlenné teszi a trendvonalat. Ha módosítani kell egy skálát, kezelje azt új alapvonalként, és jegyezze fel a változást a jelentésében.
A semleges opció figyelmen kívül hagyása. A semleges válaszok csoportja nem jelentéktelen. Gyakran azt jelenti, hogy a válaszadók nem rendelkeznek elegendő információval vagy tapasztalattal a véleményalkotáshoz, ami önmagában is hasznos tudni.
FAQ
Ki lehet számolni az átlagot egy 5 fokú Likert-skálán?
Igen, egy kikötéssel. Ha a pontokat egyenletesen elosztottként kezeljük (1-től 5-ig), az átlag hasznos összefoglaló az elemek vagy csoportok összehasonlításához. A legtöbb L&D és HR szakember ezt teszi, és általánosan elfogadott, ha a skála kiegyensúlyozott és teljesen felcímkézett. A szigorúbb tudományos nézet szerint a Likert-adatok ordinálisak, nem intervallumok, és mediánnal, nem pedig átlaggal kell őket jelenteni. A gyakorlatban az időbeli változás nyomon követéséhez vagy a facilitátorok összehasonlításához az átlagok jól működnek, amíg közelítőként kezeljük őket.
Mi a különbség a Likert-skála és az értékelő skála között?
Az értékelési skála bármely számozott vagy címkézett tartomány, amelyet a válasz mérésére használnak. A Likert-skála egy speciális típusú értékelési skála, amely rendezett, szimmetrikus, teljesen címkézett választási lehetőségeket tartalmaz egy semleges középpont körül. Minden Likert-skála értékelési skála, de nem minden értékelési skála Likert-skála. A Net Promoter Score kérdés, amely 0-tól 10-ig terjed, és csak a végén vannak címkék, egy értékelési skála, de nem Likert-skála.
Hány elemre van szükség egy érvényes Likert-skála létrehozásához?
Egyetlen 5 pontos kérdés technikailag egy Likert-típusú tétel, nem pedig egy teljes Likert-skála. A teljes Likert-skála, ahogy Likert definiálta, több olyan tételt kombinál, amelyek ugyanazt az alapvető gondolatot mérik, és az egyes pontszámokat egyetlen összetett pontszámmá összegzik vagy átlagolják. A mindennapi HR és L&D munkában a "Likert-skálát" rutinszerűen használják egyetlen kérdésre, és ez a használat széles körben ismert. A lényeg az, hogy tudjuk, melyiket használjuk: valami összetett dolog, például a pszichológiai biztonság vagy a képzés alkalmazására való felkészültség mérésére több tétel megbízhatóbb adatokat szolgáltat, mint egy.
5 fokú Likert-skálák futtatása AhaSlides
A válaszok megszerzése gyakran nehezebb, mint a skála megtervezése. Amikor a visszajelzéseket napokkal egy ülés után gyűjtik, a válaszadási arány csökken, és a válaszok inkább az emlékeket tükrözik, mint magát a tapasztalatot.
Az AhaSlides értékelési skála lehetővé teszi, hogy megkérd a résztvevőket, hogy egyetlen dián több állítást is értékeljenek, beállítsd a tartományt (1-től 5-ig, 1-től 7-ig vagy bármilyen más tartomány), és megírd a saját címkéidet, amelyek illeszkednek a fenti címkekészletekhez. A résztvevők QR-kóddal vagy linkkel csatlakoznak telefonjukon, és élőben megjelenítheted az eredményeket, az egyes állításokhoz tartozó átlagpontszámmal, vagy elrejtheted őket, amíg készen nem állsz a bemutatásra. Ugyanez az értékelési skála önálló kérdőívként is futtatható a foglalkozás utáni visszajelzéshez, és az adatokat exportálhatod egy táblázatba a mélyebb elemzés érdekében.
Különösen a képzési értékelések esetében az eredmények áttekintése a teremben, még a foglalkozás alatt, azonnali betekintést nyújt a facilitátoroknak, és őszintébb beszámolást tesz lehetővé, mint egy egy héttel később elküldött jelentés.
Források
[1] Jebb, AT, Ng, V. és Tay, L. (2021). A Likert-skálán elért legfontosabb fejlesztési eredmények áttekintése: 1995-2019. Határok a pszichológiában, 12, 637547. https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8129175/
[2] Sauro, J. 5 vagy 7 fokú skálát érdemes használni? MeasuringU. https://measuringu.com/scale-points/
[3] Likert, R. (1932). Egy technika az attitűdök mérésére. Pszichológiai Archívum, 22 (140), 1-55.
